Primus Inter Pares

- Kérem vezessék ki a teremből!
                 ...
- Bíró úr, bíró úr! ... Bíró úr!
- Parancsoljon.
- Kérem töröljék a jegyzőkönyvből az előző hozzászólásból a "te", a "gerinctelen", a "fasszopó", a "féreg", továbbá az "eddig", a "jó", a "voltam", a "hogy", a "szopjam" és a "farkadat" szavakat.
 - A kérést elutasítom...
 

Most elmondom
Mid vagyok, mid nem neked;
Vártál ha magadról szép éneket
Dícsérő éneked én nem leszek
Mi más is lehetnék?
Csak csönd neked.

Ne szólj, ó, csönd vagyok, csönded vagyok,
Ha rám így kedved van, maradhatok
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dícsér,
Se jel, se láng;
Csak csönd mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked;
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolást, hamu vagyok,
Belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam,
Mid vagyok, mid nem neked;
Vártál ha magadról szép éneket
Dícsérő éneked én nem leszek
Mi más is lehetnék?
Csak csönd neked.

Újfent rájöttem, hogy én akarok lenni a Pókember. Félreértés ne essék, nem kifejezetten vonz a "nagy erő nagy felelősség" témakör. Nem irigylem az erőt, a gyorsaságot, a "pókösztönt".
Így inkább javítanék az előzőeken. Megannyi kisgyerekkel ellentétben én nem is Pókember akarok lenni, hanem Peter Parker...

Furán hangzik, de van ennek egy legfőbb oka: MJ. Peter Parker barátnője/felesége. Egy vörös hajú, gyönyörű lány, aki kedves és mosolygós. Aki modellkedik és nagy álma, hogy ismert színésznő váljon belőle.

Peter Parker a Pókember. Peter Parker egy fotós a Hírharsonánál. Peter Parkert megcsípte egy radioaktív pók. Peter Parker fülig szerelmes Mary Jane Watsonba...

Miért nem úgy van az egész "szeretet ünnepe", hogy mindenki magának vesz ajándékot? Annyival egyszerűbb lenne. Tudom, hogy mit szeretnék. Tudom, hogy mennyi pénzem van rá. Kész. Nincs az, hogy Ő milyet adott, mekkorát, mennyiért...

Mindenki áll a fa körül. Az ajándékok szépen letéve, előkészítve. Mindenki felveszi a sajátját, kibontja és örül. A többiek ugyanúgy meglepődnek:

- Nézd mit kaptam!
 

A fától a Karácsonyt!

Kezdjünk egy egyszerű képpel: Odakint esik a hó. Az utcán, a boltok kirakatain vagy éppen a házak ajtajain félreérthetetlen jelek mutatják, hogy már nagyon a közeleg valami különleges. A gyerekek pirospozsgásan róják az utcákat, önfeledten ugrálnak a hóban, felszabadulva a mindennapos iskolai teendők alól. Ugyanekkor nők és férfiak egyik üzletből a másikba rohangálva, kétségbeesett arccal keresnek valamit, amit ezek szerint nagyon elrejtettek. Ez lenne a Karácsony? Nem hiszem.

Minden második utcasarkon kisebb, vagy éppen óriási helyet elfoglalva kesztyűs emberek, tollmellényben pakolják egymásra napról napra százával a Karácsony jelképét. A karácsonyfa-állítás nem újkeletű  dolog, már a 17. században tettek ilyet a skandinávok. Bár hozzánk egy kicsit később érkezett meg, a mai napig rendületlenül állja a sarat, és ma már nehezen elképzelhető egy 24-ei Szenteste, a szobában álló, illatos, feldíszített fenyőfa nélkül.

Feldíszített fenyőfák, amelyek Vízkeresztig pompáznak nekünk. Fenyőfák, melyek miután olyan odaadóan melengették szívünket, kidobásra ítéltetnek. Szebb napokat látott fák a kuka mellett. A karácsony elmúlt. Így kell ennek lennie? Azt a fát, amit nagy gonddal válogattunk, hazavittünk, itattunk, felöltöztettünk, tényleg csak simán kidobjuk? Van értelme ennek? Úgy gondolom, nincs.

Én megtaláltam a megoldást. Kivágott fenyőt többé nem veszek. Veszek inkább töves, földlabdás fenyőt, melyet nagy gonddal kiválasztok, majd hazaviszem, itatom, 24-én felöltöztetem, és családom körében gyönyörködök benne. Gyönyörködök benne Karácsonykor, tavasszal, nyáron, és a következő télen új társat választok neki. Nincs rohanás, nincs kétségbeesés, csak gyerekzsivaj, dísz, hó és fenyőfa. Ez lenne a Karácsony? Úgy hiszem.:)

Sose értettem, miért mondják egy sorozat behrangozójában, hogy bemutatjuk az ******* sorozat következő részét.

A következő részéééét?

Akkor mi lesz a mostanival? Azt ki kell hagynom, mert csak a következőt láthatom?
És mi lesz a jövő hetivel? Vagy azt látom most?

Nem értem...
 

A bámuló lány

Ismertem egy lányt,
ki állandóan révedt.
Megbámult ő mindent,
mire tekintete tévedt.

Hol a földre meredt,
hol az eget bámulta.
De nézett volna téged is,
Anélkül, hogy ráunna.

S miután ő lett a farkasszemversenyen
az első helyezett,
a két fáradt szemgolyó
végre megpihenhetett.

(Tim Burton)
 

Balra középen láthattok pár képet tőlem. Remélem tetszenek.
Folyamatos bővítés alatt..

Nem nagyon van bajom a kínaiakkal. Itthon. Legalább dolgoznak. Adót nem fizetnek ugyan, de nem is állnak sorba segélyért vagy az ingyenkonyhán. Ez ilyen "kínai rambós" ügy. Az ő ügyük, az ő harcuk. A végén nyernek. Azt hiszem.

Nem is ezért. Amit gyártásban művelnek, az hihetetlen.
A gagyinak vége. Illetve marad, de minőséget ugyanúgy képesek alkotni.
Fillérekért.
Ebay-en aratnak.
Nálam is.
Hivatalos boltokat nyitnak, és ingyenes szállítással küldik a cuccot a világ minden tájára. Így kell? Így.
Nálunk? Lósz*r.

Hogy is jutottam idáig?
Ó igen. Hong Kong messze van:( Kivárni az új szerzeményt borzasztó.
Nem aggódom, biztos megoldják ezt is később.
Mint azt, hogy elvétve lehet csak kínai sírt látni a magyar temetőkben.
Rejtély.
Rejtély, hogy mikor ér ide...

 

Legyen, ne legyen?
Lett.
Nehezen bár, de megszületett.

Üdv itt!
A blog merőben szubjektív.
Tényleg.
Ez a vélemény maga. Ez a blog.
A tartalom szintén.

Ha tetszik, jó szórakozást! Ha kevésbé, akkor jó dühöngést, vagy viszlát és...